Német vegyész és kémiatörténész
1841-ben a giesseni egyetemen lett fizetés nélküli előadó. 1843-tól Giessenben rendkívüli egyetemi tanár, 1863-ban nevezték ki a heidelbergi egyetem kémiaprofesszorává. Tanulmányozta az atom- és molekulatérfogatokat. Vizsgálta a folyadékok és szilárd anyagok fajhőjét. Elsősorban a forráspont, a fajsúly, a fajhő és a hőtágulás vizsgálata alapján igazolta, hogy a vegyületek fizikai tulajdonságai olyan mértékben térnek el egymástól, amilyen mértékben a vegyületek szerkezete különbözik. A kémiai szerkezet és a fizikai tulajdonságok kapcsolatát tanulmányozva vált a fizikai szerves kémia úttörőjévé.