Fizikus, egyetemi tanár
1945-től a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, majd intézeti tanára volt Gombás Pál statisztikus atomelméleti csoportjában. 1950-52 között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. 1952-54-ben oktatásügyi miniszterhelyettes, 1954-56-ban az MDP KV póttagja. 1956-ban oktatásügyi miniszter, a Nagy Imre-kormányban is. Ezután 1957 tavaszáig oktatási kormánybiztos. Ettől kezdve nem vett részt a politikai vezetésben, de számos magas tudománypolitikai pozíciót töltött be. 1957-1988 között a Budapesti Műszaki Egyetem fizikai tanszékének professzora, 1974-től a Fizikai Intézet igazgatója. Az MTA főtitkárhelyettese (1964-70), a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) elnöke (1972-83). A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) társelnöke, majd alelnöke 1972-től, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat főtitkára volt. Atomhéjfizikával és a szilárdtestek fizikájával, felületfizikával, kvantumkémiával foglalkozott.