Német csillagász
1947 és 1851 között Marburgban GerlingtÅ‘l tanult csillagászatot és matematikát, majd az Å‘ ajánlására Gauss a göttingeni csillagvizsgálóban alkalmazta. 1855-ben doktorált a kettÅ‘scsillagok pályaszámításának új módszerét kidolgozva. 1861-ben habilitált és az obszervatórium gyakorlati munkáját irányította. 1867-tÅ‘l a gyakorlati csillagászat tanszékét töltötte be. Sok közleményt jelentetett meg a vezetÅ‘ csillagászati folyóiratban, az Astronomische Nachrichtenben az elméleti és gyakorlati csillagászat számos területérÅ‘l, pl. az aberrációról, a spektrálanalízisrÅ‘l, de Å‘ vezette be a meteorrajok radiánsának fogalmát is. Összesen nyolc üstökös felfedezésében volt szerepe, sokféle csillagászati és meteorológiai mérÅ‘műszert is konstruált, de feltalált pl. egy olyan rendszert is, amelynek segítségével egy város összes gázlámpáját lehetett központilag fel- illetve lekapcsolni. 1874-ben a Leopoldina Akadémia, 1882-ben a londoni Royal Astronomical Society választotta tagjául. (Piriti János)