| Kitaibel Pál Nagymarton, 1757. febr. 3. - Pest, 1817. dec. 13. Természettudós, polihisztor, egyetemi tanár A pesti egyetem jogi, majd orvosi karán tanult, 1785-ben orvosdoktorrá avatták. 1784-ben az egyetem botanika és kémia tanszékén tanársegéd, majd adjunktusa lett. Működését az egyetem botanikus kertjében kezdte. 1807-ben a botanikus kert igazgatója, majd 1810-ben a botanika tanszék professzora lett. Életműve szerteágazó, a korában művelt természettudományoknak szinte minden ágában dolgozott. Legmaradandóbb alkotásait a botanikában érte el, de jelentÅ‘s kémiai munkássága is. Kémiai eszközöket tervezett, új analitikai módszereket dolgozott ki. JelentÅ‘s, mint mineralógus, Å‘ a tellúr felfedezÅ‘je, elÅ‘ször Å‘ állÃtott elÅ‘ klórmeszet. Tanulmányozta és elemezte ásványvizeinket, a hazai balneológia úttörÅ‘jének is tekinthetÅ‘. TÅ‘le származik az elsÅ‘ hazai földrengés szakszerű leÃrása.
|  | | Web dokumentumok |