Német csillagász
1692-tõl lett felesége Gottfried Kirchnek, a berlini csillagásznak. A férfi bevezette feleségét a csillagászati kutatások rejtelmeibe, így nem csak hitvese, de tanítványa és segítõ munkatársa is lett férjének. 1702-ben felfedezett egy üstököst, a tudós világ azonban nem ismerte el e felfedezését, és az üstököst sem nevezték el róla. 1710-ben veszítette el férjét, de folytatta matematikai és csillagászati megfigyeléseit. Leibniz a porosz udvarnál is bemutatta a tudós nõt. 1709-ben írt egy mûvet "A Nap, a Szaturnusz és a Vénusz együttállásáról" címmel, 1713-ban pedig a Jupiter és Szaturnusz helyzetérõl, mely leginkább csillagászati számításokat tartalmazott. 1720-ban halt meg, kutatásait félbehagyva. Számításait leányai rendszerezték és foglalták össze a Berlini Tudományos Akadémia Almanachja számára.