Orvos, radiológus, egyetemi tanár
Orvosi oklevelét 1893-ban a budapesti orvoskaron szerezte. 1893-tól a Kórbonctani Intézetben gyakornok, majd ugyanitt lett tanársegéd. Két éves tanulmányutat tett. Berlinben élettani kémiával, a párizsi Pasteur Intézetben bakteriológiával foglalkozott. 1909-ben megalapította I. sz. Nõi Klinika Röntgen-therápiás osztályát. 1916-ban, Alexander Béla halála után vette át az I. sz. Központi Röntgen Intézet vezetését. A világháború idején két nagy hadikórház röntgenosztályát is vezette. 1922-ben rendkívüli, majd 1929-1942-ig, nyugalomba vonulásáig a röntgenológia nyilvános rendes tanáraként mûködött az egyetemen. Jelentõsek az expozíciós idõ meghatározására, a lágy röntgensugarak kiszûrésére, a sugárhomogenitásra, a százalékos mélydózisra, a dozimetriára vonatkozó kutatásai. Több tankönyvet írt, szorgalmazta a hazai röntgenkészülékgyártást. Kelen és Elischer Gyula nevéhez fûzõdik a röntgenológia önálló tudományszakként való hazai elismertetése. 1922-ben megalapította a Magyar Orvosok Röntgen Egyesületét, majd 1926-ban a Magyar Röntgen Közlönyt, melynek 16 éven át volt felelõs szerkesztõje.