Fizikus, egyetemi tanár
1954-ben végzett a Szegedi Tudományegyetemen, mint fizika-matematika szakos tanár, 1961-ben a fizikai tudomány kandidátusa lett. 1957-ig a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézetben aspiráns, ezután 1968-ig az ELTE Kísérleti Fizika Tanszékén tanársegéd, adjunktus, majd docens volt. 1989-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Alkalmazott Fizikai, majd Szilárdtest Fizikai Tanszékét vezette, 1988-ban egyetemi tanári címet kapott. Itt új kutatási területet, a fémek és ötvözetek komplex vizsgálatát honosította meg, és az anyagtudomány és szilárdtestfizika hazai oktatásának elkötelezettje és egyik úttörője is volt. 1989 és 1993 között a Tungsram Rt. Bródy Imre Kutató Központ igazgatójaként dolgozott. Fő kutatási területén, az atommozgási folyamatok vizsgálata fémekben és ötvözetekben témában számos publikációt jelentetett meg. Emellett aktívan vett részt fizika tankönyvek bírálatában, közoktatási tantervek fejlesztésében és oktatási kísérletek irányításában. Nyugdíjba vonulása után is aktív maradt, 1998-ban jelent meg Fizika az élővilágban című könyve.