Német fizikus, matematikus
Heidelbergben, Bécsben és Berlinben tanult. Mivel egyik egyetemen sem volt lehetősége kísérletek szerzésére, tanulmányait üvegfúvóknál és műszerkészítőknél végzett gyakorlattal egészítette ki. Tanulmányai befejezése után 1839-ben kinevezték Heildelbergbe a matematika rendkívüli tanárának, majd 1846-ban fizikaprofesszornak. 1854-ben Münchenben George Simeon Ohm utóda lett. Még ebben az évben nemesi címet kapott. Elsősorban kísérleti fizikus volt, számos precíziós műszert alkotott. Nagy pontossággal megmérte a gravitációs gyorsulást. Nagyon pontos mérlegeket készített, nevezetes a Jolly-féle rugós mérleg. Foglalkozott az ozmózis vizsgálatával is. Később híressé vált diákja volt a müncheni egyetemen Max Planck, akit a legenda szerint 1878-ban megpróbált lebeszélni a fizikával kapcsolatos további tanulmányairól, mivel szerinte a fizika tudománya már majdnem elérte végleges stabil formáját, és már csak néhány apró részletprobléma vár megoldásra. Planck szerencsére nem hallgatott tanárának tanácsára.