Német fizikus, Nobel-díjas
A hamburgi egyetemen szerzett doktori fokozatot, majd ugyanitt 1937-ben magántanárrá habilitálták. 1941-ben a hannoveri egyetemen lett elõször rendkívüli, majd 1949-tõl rendes egyetemi tanár 1969-ben történt nyugdíjazásáig. A 2. világháború alatt a német urániumprogramon dolgozott, centrifugákat fejlesztett az izotópok szétválasztására. A háború után igazolták, így állásában maradhatott. Több alkalommal az Egyesült Államokban volt vendégprofesszor. Maria Goeppert-Mayertõl függetlenül dolgozta ki az atommagok héjmodelljét, mely számot ad egyes izotópok stabilitásáról. 1955-ben Maria Goeppert-Mayerrel közösen írtak könyvet a héjmodellrõl. Az 1963. évi fizikai Nobel-díj felét megosztották Jensen és Maria Goeppert-Mayer között az atomok héjszerkezetével kapcsolatos felfedezésekért. A díj másik felét Wigner Jenõnek ítélték oda.