Angol matematikus, geofizikus, csillagász
Newcastle-i és Cambridge-i tanulmányait követõen a Cavendish Laboratórium munkatársa (1915-17), majd öt évig a nagybritanniai Meteorológiai Hivatal munkatársaként hidrodinamikával foglalkozott. 1922-tõl a Cambridge-i egyetemen oktatott. 1932-ig matematikát adott elõ, majd 1946-ig a geofizika, ezután pedig a csillagászat professzora. Legjelentõsebb munkássága a földrengési hullámok terjedésére vonatkozik. Elsõként állapította meg, hogy a Föld magja folyékony állapotú. Vizsgálta a légkör nagy mozgásainak dinamikáját is. A geofizikai, légköri jelenségek tapasztalati leírásán túl azok matematikai megfogalmazására törekedett. Csillagászként a külsõ bolygókkal és a naprendszer eredetével foglalkozott. Összefoglaló munkái (The Earths, 1924. The Earthquakes and Mountains, 1935) alapvetõ jelentõségûek. Számos kitüntetésben részesült, 1925-ben a Royal Society tagja, 1960-ban a Copley-éremmel 1948-ban a Belga Királyi Akadémia Lagrange-aranyérmével jutalmazták. 1953-ban lovaggá ütötték. (Bartha Lajos)