Orvos, sebész, orvostörténész, egyetemi tanár
Orvosi oklevelét 1922-ben a budapesti egyetem orvoskarán szerezte. 1922-től 1927-ig a debreceni egyetem kórbonctani intézetében gyakornok, majd 1931-től tanársegéd. Tanulmányutakat tett Németországban. 1937-ben a debreceni egyetemen magántanárrá képesítették. 1943-tól adjunktus. 1947-től 1958-ig a szegedi egyetem sebészeti tanszékén ny. r. tanár s az urológia előadója. Az egyetemnek rektora volt. Sebészeti műtéttannal és urológiával foglalkozott. A daganatos és fekélyes megbetegedésekre, az emlőrák endokrinológiai vonatkozásaira, valamint az urogenitalis gümőkórra irányuló kutatásai jelentősek. Jeles orvos­történész is volt.