Olasz orvos, anatómus
Palermoban, majd Padovában végzett orvosi tanulmányokat Vesalius és Eustachi mellett. 1544-ben a nápolyi egyetemen lett az anatómia professzora 1563-ban II. Fülöp király kinevezte Szicília fõorvosává. Az anatómia egyik megalapozója. A koponyacsont varratainak tanulmányozása közben õ írta le elõször az ékcsontot és a belsõ fülben található kengyelt. Eredményeket ért el a járványok elleni küzdelemben, Palermo környékén a mocsarak lecsapolásával elérte a malária visszaszorítását. Az 1575 és 1577 évi pestisjárvány terjedését kórházak létrehozásával és higiéniai elõírások bevezetésével sikerült mérsékelnie. Õ különböztette meg és írta le elõször a bárányhimlõ és a skarlát tüneteit. Nagy anatómiai munkája csak halála után, 1603-ban jelent meg.