Orvos, állatorvos, fõiskolai tanár
Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1883-ban lett orvosdoktor, 1883-tól az egyetem kórbonctani intézetében gyakornok, 1886-ban az állatorvosi tanintézetben a belgyógyászat és járványtan segédtanára, 1890-1933-ban ny. r. tanára, 1888-ban magántanár az orvosi karon, 1897-tõl az Állatorvosi Akadémia igazgatója, 1899-1933-ig az Állatorvosi Fõiskola rektora. 1899-ben egyetemi rk. tanári, 1906-ban udvari tanácsosi címet kapott. A sertéspestissel kapcsolatban elért eredményei tették lehetõvé az e betegség elleni védõoltások kidolgozását, miután kimutatta a kórokozó vírusjellegét és kidolgozta az oltóanyag gyakorlati elõállításának módszerét. Részt vett az állategészségügyi törvényhozás korszerûsítésében. 1927-tõl a felsõház tagja volt. 1910-tõl az MTA tagja.