Matematikus, mûegyetemi tanár
Pesten, majd 1857-tõl külföldi egyetemeken (Bécs, München, Karlsruhe, Berlin, Párizs és Göttingen) tanult, 1864-ben Göttingenben doktorált. Hazaérkezése után 1866-ban a mûegyetemen magántanárrá képesítették. 1867-tõl a mûegyetemen helyettes, 1869-tõl az elemi mennyiségtan és politikai számtan, 1873-tól a geometria ny. r. tanára. Kutatási területe az algebra és geometria új, 19. századi segédeszköze, a determinánsok vizsgálata. Maradandó eredményei elsõsorban algebrai természetûek, számos olyan tétel õrzi nevét, amely a determinánsok elméletében ma is fontos szerepet játszik. Ezek közül legismertebb az ún. Hunyady-Scholtz tétel. A lineáris algebrában végzett vizsgálatai nagy hatással voltak hazai matematikusokra, és elsõsorban neki kell tulajdonítanunk, hogy e tárgykörben sok tudósunk késõbb jelentõs eredményeket ért el. 1867-tõl az MTA levelezõ, 1883-tól rendes tagja volt.