Elméleti fizikus, egyetemi tanár
1961-ben érettségizett a piaristáknál, de csak egy év múlva vették fel az egyetemre, fizikus szakra. 1970-ben doktorált, s a következÅ‘ évtÅ‘l kezdve dolgozott az MTA-ELTE közös elméleti fizikai kutatócsoportjában. Már 1976-ban elnyerte az elméleti fizikusok kitüntetÅ‘ díját, a Tanszék egykori vezetÅ‘jérÅ‘l elnevezett Novobátzky-díjat. 1992-ben lett egyetemi tanár, egy év múlva tanszékvezetÅ‘, Nagy Károly professzor utóda. 1998-ban levelezÅ‘ tag, 2004-ben rendes tag az Akadémián. Egy ideig elnöke volt az MTA Fizikai Tudományok Osztályának és a CERN Tudományos Tanácsában képviselte Magyarországot. Alapító tagja és éveken át vezetÅ‘je volt az ELTE fizikai doktori iskolájának. Nemzetközileg elismert tudományos kutatói tevékenysége az elméleti részecskefizika legmodernebb, speciális területeire terjedt ki (húr- és szuperhúr-elméletek, nem-abeli mértékelméletek, kvantumtérelméleti dualitások). VezetÅ‘i magatartása példaértékűen humánus, segítÅ‘kész volt. Ahhoz is volt érzéke, hogy a legnehezebb elméleti fizikai kérdésekrÅ‘l tartson népszerűsítÅ‘ elÅ‘adást a Mindentudás Egyetemén. Ez az elÅ‘adása most megtalálható a csatolt web dokumentumok között. (Dr. Radnai Gyula)