Amerikai bakteriológus, genetikus, Nobel-díjas
Nevét az 1952-ben Martha Chase-zel közösen elvégzett ún. blendor-kísérlete tette igazán ismertté. Ezzel a kísérlettel azt mutatta ki, hogy fertõzésnél elsõdlegesen a fág DNS-e, nem pedig a fehérjéje kerül be a megfertõzött sejtbe, s így bebizonyította, hogy a fágok örökítõ anyaga nem a fehérje, hanem a DNS. 1950-ben feladta professzori állását a St. Louis-i Washington Egyetem orvosi karán, és csatlakozott a washingtoni Carnegie Institution Genetikai Kutatócsoportjához, amelynek 1963-ban a vezetõje lett. A bakteriofágok (azaz a baktériumokat fertõzõ vírusok) kutatásában végzett munkájáért 1969-ben Max Delbrückkel és Salvador Luriával megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott.