| Hermite, Charles
Dieuze, Franciaország, 1822. dec. 24. - Párizs, 1901. jan. 14. Francia matematikus
A századvég matematikai életének egyik vezető egyénisége. Az École Polytechnique diákja, majd tanára lett. 1869-ben e mellett a Sorbonne professzora is lett 1897-ig, nyugdíjba vonulásáig. Tanárként kitűnő előadó volt. Az algebra és az analízis számos területén alkotott jelentőset, elsősorban a számelméletben, az ortogonális polinomok és az elliptikus függvények területén. 1858-ban megadta az általános ötödfokú egyenletnek elliptikus függvények segítségével való megoldását. 1873-ban bebizonyította, hogy a természetes logaritmus alapszáma, az "e" transzcendens szám. Az általa bevezetett ún. Hermite-polinomok. Fontos szerepet játszanak a kvantumelméletben a harmonikus oszcillátor sajátfüggvényeiben. Számos más matematikai fogalom is fűződik a nevéhez, így többek között a Hermite-mátrix, a Hermite-interpoláció. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt.
|  | | Web dokumentumok |
