Német krisztallográfus
1923-ban doktorált Göttingenben, Max Born tanítványaként, évfolyamtársa Werner Heisenberg volt. Stuttgartban Paul P Ewald volt a munkatársa. A háború után rövid ideig a darmstadti műszaki egyetemen tanított. 1947-ben elfogadott egy újonnan alapított tanszéket a marburgi egyetemen, ahol a kristálytani intézet igazgatója lett és maradt haláláig. A kristályosztályok nemzetközi jelölésére a Hermann-Mauguin-féle jelölés a legelfogadottabb. 1994 augusztusában a német Crystallographic Society (DGK) a tudományhoz való kiemelkedő hozzájárulásokért alapította meg a Carl Hermann Medalt, a legmagasabb kitüntetést krisztallográfusok számára.