Osztrák születésű német matematikus, csillagász
FÅ‘leg a geofizika (földrengéstan) elméleti kérdéseivel foglalkozott. Bécsben, majd L. Boltzmann mellett Münchenben tanult. ElsÅ‘ jelentÅ‘s munkája a Naptól megvilágított háromtengelyű égitest fényesség változásával foglalkozott. 1902-tÅ‘l a göttingeni, bécsi, lipcsei egyetemeken tanított, 1925-ben a göttingeni egyetem professzora, ahol szorosan együttműködött Wiechert Geofizikai Intézetével. A Herglotz-Wiechert inverzió - a rengéshullám sebesség-mélység összefüggésérÅ‘l - tette lehetÅ‘vé a földrengési adatok földszerkezeti értelmezését. Folytatta Lord Kelvin munkáját a homogén gömb deformációjáról, ezen az alapon már 1905-ben közölte a Föld rugalmas tulajdonságait leíró differenciálegyenletekrÅ‘l szóló dolgozatát, megalapozva a Föld-árapály vizsgálat elméletét. (Bartha Lajos)