Közgazdász, egyetemi tanár
Pályáját a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál kezdte, majd 1902-ben a földművelésügyi minisztériumba került. 1907-ben a budapesti műegyetemen a kereskedelem és iparpolitika magántanára, 1917-48-ban ny. r. tanára. 1925-1949-ig a Közgazdasági Szemle szerkesztője, a Közgazdasági Lexikon (Bp., 1937) szerkesztője volt. Széles körű elméleti közgazdasági elmélettörténeti munkásságot fejtett ki. Az osztrák iskola híve és követője volt. Később az áralakulás, jövedelemeloszlás egyensúlyi elmélete felé hajlott. Behatóan foglalkozott a konjunktúrakutatással, e területen elméletileg a cambridge-i iskolához közeledett. A piaci folyamatok elemzésében Marshall tanaiból indult ki, és mind több figyelmet fordított a kvantitatív vizsgálatokra és azok eredményeire. Egész munkássága során sokat foglalkozott a gazdaságpolitika tudományos megalapozásának a bonyolult kérdésével. 1921-től az MTA tagja.