Jezsuita csillagász
Magyarországi születésű tudós. 1757-tÅ‘l haláláig a bécsi Egyetemi Csillagvizsgáló (elsÅ‘) igazgatója. Megindította és 35 éven át szerkesztette az idÅ‘rendben második csillagászati évkönyv-sorozatot (Ephemerides Astronomicae), amely tudományos értekezéseket is közölt. Tökéletesítette a földrajzi hosszúság mérését, új, ma is alkalmazott módszert dolgozott ki a szélesség meghatározására. 1762-1764-ig Sajnovics János Hell mellett gyakornok. 1769-ben a dán király felkérésére Észak-Norvégiából megfigyelte a Vénusz átvonulását a Nap elÅ‘tt, ennek adataiból a ténylegeshez közel álló értéket számított a Csillagászati Egységre, a pontos számolást az általa kidolgozott kiegyenlítÅ‘ módszerrel érte el. ElsÅ‘ként végzett folyamatos meteorológiai és földmágneses méréseket a Sark-körtÅ‘l északra. Nagy figyelmet fordított szülÅ‘földjének tudományos elÅ‘menetelére, az egri és budai obszervatóriumok berendezésének tanácsadója, számos fiatal magyar tudós oktatója. A finn-ugor nyelvrokonság kutatásának kezdeményezÅ‘je, foglalkozott a magyarok Å‘shazájának kérdésével. (Bartha Lajos)