Orvos, belgyógyász, egyetemi tanár
Orvosi tanulmányait Szegeden végezte. Orvosdoktorrá 1935-ben avatták, de már orvostanhallgató korában elõbb az Anatómiai Intézetben, majd a belgyógyászati klinikán dolgozott. 1945-tõl Pécsett adjunktus, egyben a belgyógyászati diagnosztika címû tárgy elõadója. 1950-ben megbízták a II. sz. Belgyógyászati Klinika megszervezésével a pécsi egyetemen, amelynek tanszékvezetõ egyetemi tanára volt. 1953-1956 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese. Egyetemi mûködése alatt 1950-ben a volt Irgalmasrendi Kórház épületében kiemelkedõen mûködõ klinikát szervezett. Tudományos érdeklõdése az allergiás vesebetegségek klinikopathológiájára és kezelésére irányult. Nemzetközi elismerést váltott ki a vesebetegek gondozása terén alkalmazott módszere.