Német fizikai kémikus, Nobel-díjas
Berlinben, Heidelbergben és Zürichben végezte egyetemi tanulmányait. A Jénai Egyetemen kezdett szerves kémiai kutatásba. Huszonöt évesen a Karlsruhei Mûegyetemen fizikai kémiát tanított, 1898-ban professzori kinevezést kapott. Kidolgozta azt a módszert, amellyel nitrogénbõl és hidrogénbõl ammóniát lehetett elõállítani, s 1909-re megteremtette az ammónia nagyipari termelésének feltételeit. Az eljárást Carl Bosch kapta meg ipari fejlesztés céljára, s ez végül elvezetett a Haber-Bosch-féle ammóniatermelõ eljáráshoz. Habert 1918-ban kémiai Nobel-díjjal jutalmazták. Az 1. világháborúban vezetõ szerepet játszott a katonai célra használt mérges gázok kifejlesztésében. A háború után Haber intézete vált a világ fizikai kémiai kutatásainak egyik központjává, nagy létszámú és válogatott nemzetközi kutatógárdával. 1933-ban a Hitler-rezsim és a zsidóellenes politika színre lépése miatt Haber lemondott, és egy meghívást elfogadva Cambridge-be ment dolgozni. Egy utazás során Baselban halt meg.