Orvos, orvostörténész
Akadémikus, államtitkár, több nemzetközi orvosi akadémia és orvostörténeti társaság tagja. 1902-tõl Budapesten az Orvosi Kar magántanára, 1916-tól címzetes nyilvános rendkívüli tanára, 1936-tól címzetes nyilvános rendes tanára. Emellett 1905-tõl kezdõdõen Budapesten az Állatorvosi Fõiskolán az állatorvostan történetének megbízott elõadója. 1919 és 1932 között a Népjóléti Minisztérium tanácsosa, 1927-tõl államtitkára. Õ vezette az Általános és Társadalom-egészségügyi Ügyosztályt. Az orvostörténeti kutatások egyik hazai megszervezõje, az 1899-ig megjelent magyar orvosi és orvostörténeti irodalom bibliográfiáját elsõként õ állította össze. 1901-ben egy többek által is kutatott betegségrõl, a Morbus Hungaricusról jelent meg kötete. Nagyon sokat tett Semmelweis életmûve hazai és külföldi megismertetése érdekében, 1905-ben német nyelven adta közre Semmelweis valamennyi jelentõs írását (az eredetileg magyar nyelvûeket õ fordította németre), a következõ évben pedig a teljes mûvet közreadta magyarul. Az azt követõ években számos új adattal egészítette ki a Semmelweis biográfiát. Tudós kollégáival együtt a Tudományegyetem alapításának 300. évfordulója tiszteletére megírta az Orvosi Kar történetét: "Az orvostudományi kar története 1770-1935" (Bp., 1936). (Dr. Gazda István)