Matematikus, egyetemi tanár
1934-1938-ig Pásztón, 1938-1942-ig a Debreceni Piarista Intézetben, 1942-1945-ig a Kassai Kereskedelmi Főiskolán középiskolai tanár volt. 1945-től a debreceni egyetemen a valószínűségszámítási és alkalmazott matematikai tanszéken tanított, 1974-től egyetemi tanár, 1980-tól tudományos tanácsadó, 1994-től professzor emeritus. 1966-1969 között a KLTE TTK dékánja volt. Kezdetben számelméleti és algebrai kérdésekkel foglalkozott. Elismertek mátrixelméleti eredményei. Ezek egy része fő kutatási területével, a valószínűségszámításban és a matematikai statisztikában felmerült kérdésekkel kapcsolatos. Az exponenciálisan konvex és a totálisan pozitív függvények osztályát kiterjesztette, és ezek segítségével új eredményekhez jutott a születési és halálozási folyamatok analitikus elméletében. Újabban a sztochasztikus mátrixok permanenseivel kapcsolatos azonosságokat és egyenlőtlenségeket, ill. az eloszlásfüggvények felbonthatósági kérdéseit vizsgálta. 1987-től az MTA tagja.