Francia vegyész, Nobel-díjas
Munkáját 1898-ban kezdte meg Lyonban, Philippe Barbier diákjaként, itt vizsgálta a Sir Edward Frankland elõállította alkil-cink vegyületeket. Barbier utasítására kísérletekben metil-heptil-keton, magnézium és metil-jodid keverékébõl kellett tercier alkoholt elõállítania. Grignard a jódot elõször magnéziummal kezelte, a reakciót pedig éteres közegben hajtotta végre. Ezzel egy olyan, magnéziumot és halogénatomot tartalmazó fémorganikus redukálószert hozott létre, amelyet azóta is elterjedten használnak szén-szén kötések létrehozására, és õróla Grignard-reagensnek neveznek. Nancyban 1910-ben, Lyonban 1919-ben lett a kémia professzora. Halála idején már mintegy 6000 szakcikk jelent meg a Grignard-reakció alkalmazásairól. A Grignard-reakció kidolgozásáért 1912-ben, Paul Sabatier társaságában kémiai Nobel-díjat kapott. A szerves magnéziumvegyületek kutatásával a szerves szintézisek új, nagy területét nyitotta meg.