Skót-brit kémikus
Skóciában tanult, ragaszkodott a vegyészi pályához, bár ezt apja ellenezte. Tanított egy edinburgh-i iskolában 1830 és 1837 között, 1837 és 1855 között pedig a londoni University College professzora volt, ezután a pénzverdét vezette 1855-től 1869-ig. Első fontos írása 1829-ben a gázok diffúziójával foglalkozott. A gázok diffúziós sebességére dolgozta ki a "Graham-törvény"-t. Kidolgozta a dialízis módszerét, amelynek segítségével elválaszthatók egymástól a kolloidok és a krisztalloidok. Sok kolloidkémiai szakkifejezést ő vezetett be. 1833-ban a foszforsav három formáját tanulmányozta, 1835-ös írásában a kristályvíz tulajdonságait elemezte hidratált sókban, felfedezte egyes sók és az alkohol jól meghatározott vegyületeit, az "alkoholátokat", a hidrátok analógjait. Utolsó művében a palládium-hidridről írt, ez volt a fémből és gázból létrejövő szilárd vegyület első ismert példája.