Amerikai fizikus, Nobel-díjas
1944-ben a Yale Egyetemen diplomázott matematikából, majd az amerikai légierÅ‘ meteorológiai csoportjában dolgozott. A háború után fizikát tanult, 1952-ben doktorált a chicagoi egyetemen Clarence Zener vezetésével. A MIT Lincoln Laboratory munkatársaként a RAM-memóriák fejlesztését végzÅ‘ csoport tagja volt, jelentÅ‘s eredményeket ért el a fémoxidok mágneses tulajdonságainak alapvetÅ‘ vizsgálatai során. A hetvenes évek végétÅ‘l az oxfordi egyetem szervetlen kémiai laboratóriumának vezetÅ‘jeként dolgozott. Itt továbbfejlesztette M. Stanley Whittingham korábbi akkumulátoranyagokkal kapcsolatos munkáját, amellyel a lítiumion-akkumulátorok kapacitásának jelentÅ‘s növelését érhette el. Goodenough szabadalmát felhasználva a japán Sony vállalatnál Akiro Yoshino dolgozta ki a gyártási folyamat részleteit. 1986-tól a Texas Egyetem professzora volt. Folytatta az akkumulátorokhoz használható anyagok kutatását, hogy elÅ‘mozdítsa az elektromos járművek fejlÅ‘dését. 2019-ben kémiai Nobel-díjat kapott M. Stanley Whittinghammal és Akira Yoshinoval megosztva "a lítium-ion akkumulátorok kifejlesztéséért". Ekkor 97 éves volt, Å‘ mindeddig a legidÅ‘sebb kitüntetett. (Piriti János)