Gépészmérnök, egyetemi tanár
Oklevelét a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte 1934-ben. 1934-től 1948-ig a Hubert és Sigmund Acél- és Fémárugyárban dolgozott, 1945 után műszaki igazgató volt. 1942-ben műszaki doktorátust tett. 1952-től a budapesti műszaki egyetem tanára a mezőgazdaságipari és élelmiszeripari gépek tanszékén. Különösen a speciális acélok és az elektronikus olvasztó és hőkezelő berendezések előállítása terén több nemzetközi jelentőségű szabadalma volt, az általa tervezett berendezéseket sokfelé exportálták. Az élelmiszeriparban és a könnyűiparban végzett kutatásai a sugárenergiák, különösen a dielektromos technika ipari alkalmazása körében voltak jelentősek.