Gépészmérnök
Gépészmérnöki oklevelét 1922-ben szerezte a budapesti műegyetemen, majd a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott, mint tervező mérnök, főosztályvezető, műszaki főtanácsos. Munkaterülete volt az egyfázisú és háromfázisú, szinkron generátorok számítása és tervezése. Tevékenyen részt vett a Kandó-féle fázisváltós, valamint a B.C. jelű villamos mozdonyok tervezésében. 1951-től a Villamosgép és Kábelgyár műszaki tanácsadójaként működött. 1968-ban egyetemi docens lett. Részt vett a fiatal szakemberek nevelésében. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület életében 1923-tól vett részt. A Mérnöki Szakosztály titkára, majd elnöke volt. 1925-től az Elektrotechnika szerkesztője, majd főszerkesztője lett. "Szinkronizált és kompenzált indukciós motorok" című tanulmányáért 1924-ben Zipernowsky-díjjal, 1969-ben pedig Bláthy-díjjal tüntette ki az Egyesület. Mérnöki munkásságán túl maradandóak gyártörténeti tanulmányai, illetve műszaki nagyjaink szakmai életútjainak ismertetései is.