Orvos, gyermekgyógyász, egyetemi tanár
Tanulmányait a budapesti tudományegyetem orvosi karán 1935-ben fejezte be. Már 1934-ben tanársegéd volt a gyermekgyógyászati szakon, 1949-ben adjunktus, 1953-ban docens, 1956-ban egyetemi tanár. 1952-ben nyerte el a kandidátusi fokozatot. 1971-től nyugdíjba vonulásáig a Gyermekklinika igazgatója volt. A mellékpajzsmirigy eredetű kórkép, a klinikai és experimentális virológia egyes kérdései, a csecsemő- és gyermekgyógyászat diagnosztikai kérdései álltak kutatásainak középpontjában. Könyvein kívül számos tanulmánya jelent meg társszerzőkkel. Tagja volt az MTA Acta Paediatrica Hungarica szerkesztőbizottságának.