Mérnök, műszaki író
1800-1803-ig Ó-Szőnyben tanító. Itt írta meg 1802-ben Zongoraiskoláját, amely az első ilyen jellegű kiadvány magyar nyelven. Az Institutum Geometricum elvégzése után 1803-ban, mint a pápai Esterházy-uradalom mérnöke az uradalom területén levő mocsarak lecsapolásával foglalkozott. Elkészítette a Rába, Rábca és Marcal szabályozási tervét. 1830-ban a tatai uradalom főerdőmestere, 1835-ben a tatai és gesztesi uradalmak főmérnöke. Legfontosabb találmánya, a szögtükör a mérőasztalt helyettesíti. A Gazdasági Egyesület erdészeti szakosztályának elnöke volt. 1836-tól az MTA tagja.