Orosz születésû amerikai fizikus, asztrofizikus
Az ogyesszai, leningrádi, majd 1928-31. közt a göttingeni, koppenhágai és cambridgei egyetemeken tanult, ill. szerzett tudományos fokozatokat. 1933-ban feleségével végleg távozott a Szovjetunióból, 1934-tõl a George Washington Egyetem, 1954-tõl a coloradói Boulder Egyetem tanára. Elsõ munkái az atommagok radioaktív alfa-bomlásáról már feltûnést keltett. (Alagút-effektus.) 1948-ban Ralph Alpherrel és Hans Bethevel kidolgozta az elemek felépülésének folyamatát a csillagokban (Alpher-Bethe-Gamov feltevés). Ekkor írt tanulmányában ismertette nézetét, amely szerint a táguló Univerzumban jelenleg is megfigyelhetõnek kellene lennie a "nagy robbanás" eredményeként a mikrohullámú háttérsugárzásnak. Ennek jelenlétét másfél évvel késõbb A. Penzias és W. Wilson valóban kimutatta. Új szempontokat vetett fel a Tejútrendszer fejlõdésérõl. 1953-ban az akkor új DNS modellhez is gondolatokat adott. Nagyon sok, igen jó és olvasmányos tudománynépszerûsítõ írást is közölt (néhány magyar fordításban is megjelent). Az USA Nemzeti Akadémiájának tagja (1953), népszerûsítõ munkáját az UNESCO Kalinga-díjjal jutalmazta (1956). Nevét a 8816.sz. kisbolygó és a Hold túlsó oldalának egyik krátere õrzi. (Bartha Lajos)