Magyar származású amerikai orvos-biofizikus
A Harvard Egyetemen végezte tanulmányait. A Yale Egyetem neurológiai kutatócsoportját vezette évekig, majd a 60-as évek végétől a Kaliforniai Egyetem San Diego-i kampuszán működő Idegtudományi Intézet egyik alapítója volt. Egyetemista korában ő volt az első, akinek sikerült agykérgi idegsejtek elektromos aktivitását mérnie. Még a 30-as években, a Harvard Egyetemen végzett tanulmányai során Donald Griffinnel közösen bebizonyította, hogy a denevérek a magas frekvenciájú hangok visszaverődése alapján, az ún. echolokáció segítségével tájékozódnak. Kimutatta, hogy a különböző frekvenciájú hangok eltérő idegsejteket aktivizálnak az agyban. Fontos felfedezése volt az agytörzsi akciós potenciál kimutatása is. Az elméletre épülő módszert használják a mai napig a csecsemők hallásának vizsgálatára és ez az objektív audiometria alapja is. Támogatta a magyar tudósokat, együtt dolgozott Grastyán Endrével, Szentágothai Jánossal és más magyar kutatókkal is. Fontosnak tartotta az amerikai fiatalok természettudományos oktatásának ügyét: a 60-as években "Nerves and Muscles" címmel irt biofizikai tárgyú szakkönyvet a középiskolások számára. A denevérek tájékozódásának megértését, az újszülöttek hallásvizsgálatának kidolgozását és az agykutatás egy új területének megszületését, a gliasejtek kutatásának megalapozását köszönhetjük neki.