Magyar származású amerikai orvos, Nobel-díjas
Apja szlovák, anyja magyar születésű volt. 1943-ban végzett a Rochester-i Egyetemen. 1946-ban kapott doktori diplomát a Harvard Egyetemen, ahol 1949-51-ig a gyermekbetegségek gyógyításával foglalkozott. Az egzotikus népek között kialakuló fertőző betegségeket kezdte kutatni Teheránban, Indiában és más távoli helyeken. 1954-ben vendégkutató állást kapott Ausztráliában, a Melbourne-i Orvosi Kutatóintézetben. Évekig kutatta Új-Guineá-ban egy, csak egyetlen ottani törzsben jelentkező sajátos központi idegrendszeri megbetegedés, a kuru terjedésének mechanizmusát. Gajdusek feltárta, hogy a betegség a törzs által még gyakorolt kannibalizmus útján terjed. 1958-ban a Nemzeti Egészségügyi Intézetek virológiai és neurológiai kutatólaboratóriumának vezetője lett. Gajdusek eredményei nagy hatással voltak a szklerózis multiplex, a Parkinson-kór, a Creuzfeldt-Jacobs-szindróma és egyéb, degeneratív központi idegrendszeri betegségek okainak kutatására. Gajdusek foglalkozott primitív kultúrákban felnövekvő gyermekek fejlődésével, genetikával, immunológiával, valamint idegrendszeri minták kialakulásának a tanulásban játszott szerepével. 1997-ben egyéves börtönbüntetésre ítélték egy gyermekmolesztálási perben, kiszabadulása után Európában élt. 1976-ban Baruch S. Blumberg-gel megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott, az "új mechanizmus felfedezéséért a fertőző betegségek létrejöttében és terjedésében" indoklással.