Építészmérnök, egyetemi tanár
1933-ban szerezte meg építészmérnöki oklevelét a budapesti műegyetemen. Kezdő éveiben építészi irodákban dolgozott. 1948-ban az Építésügyi Minisztériumba (ÉM) került főosztályvezetőnek. 1949-1981-ig a BME épületszerkezeti tanszékének tanszékvezető tanára volt. 1953-1958-ig és 1967-1972-ig az Építészmérnöki Kar dékánja, 1964-1967-ig tudományos rektorhelyettes. 1971-ben kinevezték az Épületek Szerkezetei és Berendezései Intézet igazgatójává. Oktatói tevékenysége mellett kimagasló tudományos munkát végzett, ő alapozta meg a hazai épületszerkezettant négykötetes, itthon és külföldön nagy elismerést aratott tankönyvével. Foglalkozott a tömeges építés elméleti kérdéseivel, a szerkezeti rendszerek és az építési technológiák nyíltságának problémáival, a tervezési, gyártási és építési változatok elméleti alapkérdéseivel. 1963-ban Ybl-díjjal tüntették ki. 1973-tól az MTA tagja. Győrben az 1995-ben alapított Építőipari Műhelyiskola viseli a nevét.