Lengyel-amerikai biokémikus
Tanulmányait Berlinben és Svájcban folytatta, a berni egyetemen 1904-ben doktorált szerves kémiából. Elõször Párizsban, majd Berlinben és Londonban kutatott. 1915-tõl az Egyesült Államokban kutatott, ahol 1920-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. 1923-ban visszatért Lengyelországba, ahol kutatóintézeti igazgató lett, de az instabil politikai helyzet miatt 1927-ben Párizsba távozott, ahol saját kutatólaboratóriumot alapított Casa Biochemica néven. 1939-ben végleg az Egyesült Államokban telepedett le, itt folytatta kutatómunkáját. Eijkman és Hopkins eredményeire támaszkodva 1912-ben sikerült elõállítania rizskorpából a beriberi ellenszerét. Õ alkotta meg a "vitamin" szót azokra a tápanyagokra, amelyekre a szervezet egészséges mûködéséhez az alapvetõ tápanyagokon (fehérje, zsír, szénhidrát) túl is szükség van. Az anyag, melynek hiánya a beriberit okozza, a B1 vitamin nevet kapta. Funk feltételezte, hogy a skorbutot és a pellagrát a beriberihez hasonlóan valamely vitamin hiánya váltja ki. Publikációi nyomán a biokémiai kutatások irányában világszerte fontos szerephez jutott a vitaminok kutatása. 1936-ban meghatározta a thiamin molekula struktúráját, és elsõként izolálta a nikotinsavat. Jelentõs eredményeket ért el a hormonok, a cukorbetegség, a fekélyek és a rák biokémiájával kapcsolatos kutatásokban is.