Matematikus
1940-ben Bizám Györggyel és Hoffmann Tiborral holtversenyben megnyerte az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat által rendezett Károly Irén fizikaversenyt, a mai Eötvös-verseny elődjét. Származása miatt azonban csak 1945-ben kezdhette meg egyetemi tanulmányait, a második világháború során munkaszolgálatos volt. 1950-ben a BME-n B-tagozatos gépészmérnöki oklevelet szerzett. Ezt követően az ELTE TTK Fizikai Intézet tanársegédje lett, majd aspiráns. 1954-ben lett kandidátus, s hamarosan a fenti intézet differenciálegyenletek osztályának vezetője, mint tudományos főmunkatárs. Ekkor tüntette ki a Bolyai Társulat Grünwald-díjjal. 1959-ben Kossuth-díjat kapott a matematikai analízis elmélete és gyakorlati alkalmazása terén elért jelentős eredményeiért. 1976-tól az Ohio State University vendégprofesszora volt. Elsősorban a matematikai analízis klasszikus területéhez tartozó interpolációelmélettel és az ortogonális polinomok elméletével foglalkozott, de eredményeket ért el a parciális differenciálegyenletek kutatása terén is.