Német analitikai kémikus
Gyógyszerésztanonc volt 1836-ban, majd 1841-ben a giesseni egyetemen Justus von Liebig asszisztense lett, 1843-tól egyetemi magántanár. 1845-től Wiesbadenban természet- és műszaki tudományokat tanított, emellett kutatásokat végzett. A minőségi és a mennyiségi elemzésről írt kézikönyvei alapművekké váltak, sok kiadásban jelentek meg, több nyelvre lefordították őket. Nagy érdeme, hogy lefektette az ionkeresés klasszikus menetének szabályait, kiválogatta a legfontosabb elemeket és egyes jellegzetes reakciók alapján máig érvényes osztályokra bontotta azokat. A múlt század egyik legnagyobb kémiai analitikusa, Berzelius művének folytatója.