Német orvos, sebész, urológus, Nobel-díjas
A berlini egyetemen végzett. Elsőként végezte el az emberi szív szondázását, mégpedig sajátmagán. A Berlin melletti Eberswalde kórházában volt fiatal sebész, amikor könyökvénáján keresztül katétert vezetett fel saját szívkamrájába, s ezt röntgenkészülék segítségével ellenőrizte. Kísérletét 1925-ben a Klinische Wochenschrift-ben "A jobb szívkamra szondázása" címmel publikálta is. A továbbiakban állatkísérletekben folytatta a szívkatéterezést. Korának szakemberei azonban nem ismerték fel a kísérletek jelentőségét. Ezért elhagyta a sebészeti klinikát és urológus lett. Berlinben, Mainzban, Drezdában dolgozott, a 2. világháborúban amerikai fogságba került. 1950-től Bad Kreuznach-ban az urológiai osztály vezetője volt. A szívkatéterezés gyakorlatban alkalmazható módszereit az ő munkáira támaszkodva André Cournand és Dickinson Richards dolgozta ki. Velük együtt megosztva kapott 1956-ban orvosi-élettani Nobel-díjat a szívkatéterezéssel kapcsolatos felfedezésekért, valamint a keringés kóros elváltozásainak területén tett felismerésekért.