Svájci pszichiáter, agykutató, elmegyógyász, amatőr rovartankutató
1866 és 1871 között volt a zürichi egyetem hallgatója. 1873-ban Münchenben, a Ludwig-Maximilians egyetem asszisztense. 1879-ben a zürichi egyetem kinevezett elmekórtani professzora lett, valamint a zürichi elmegyógyintézetnek, a Burghölzlinek az igazgatója. Jelentős eredményeket ért el az agy és az idegrendszer anatómiájának kutatásában, leírta a háromosztatú ideget (nervus trigeminus). A hipotalamusz egyik, általa pontosan leírt részét őutána Campus Foreli-nek nevezik. 1885-ben fedezte fel a hallóideget. 1898-ban nyugdíjba ment, a Vaud kantonban élt, magánórákat adott, szociális reformok kidolgozásával foglalkozott. Sokat publikált az alkoholizmus káros hatásairól. A nemi kérdésről írt, nagy vihart kiváltott könyve alapján a szexológia megalapítójának tekinthetjük. Foglalkozott eugenikával is, többek között javasolta az örökölhető tulajdonságok javítására, az örökletes betegségek továbbadásának megakadályozására főként szellemi fogyatékosok sterilizálását. Ezt a gondolatot Hitler fajelmélete is felhasználta, Forel politikai nézeteit azonban a náci Németország nem fogadta el, művei a Harmadik Birodalomban a tiltott könyvek listáján voltak. Egész élete során foglalkozott a hangyák viselkedésével, vastag monográfiát írt róluk, nagyszámú rovarból álló gyűjteménye is volt.