Francia fizikus
Jean-Bernard-Léon Foucault-val együtt vizsgálta a Nap színképének infravörös részét, hő- és fénytani megfigyeléseket végzett. Nem ismerve Christian Doppler 1842-es közleményét, Fizeau 1848-ban magyarázatot adott a csillagok fényének hullámhossz-eltolódására. 1849-ben ő mérte meg először nem csillagászati módszerrel, viszonylag nagy pontossággal, a fény sebességét. Fizeau 1851-ben kísérletsorozattal igyekezett bizonyítani a fényhordozó éter létezését, eredményei hozzájárultak ahhoz, hogy az éterelméletet a 20. század elején elvetették. Fizeau 1860-ban lett a Francia Akadémia tagja, 1863-ban a párizsi École Polytechnique fizikaoktatási főfelügyelőjévé nevezték ki.