Német elméleti kémikus, egyetemi tanár, Nobel-díjas
1942-ben kapott természettudományi doktori címet a Müncheni Műegyetemen. Ott oktatott 1954-1957-ig. 1964-ben a szervetlen kémia professzora és a szervetlen kémiai intézet igazgatója lett. Tanított a Müncheni Egyetemen, Jénában és Marburgban. Oktatott és vendégprofesszor volt több amerikai egyetemen is. 1973-ban kapta meg a kémiai Nobel-díjat kutatásaiért, amelyek tisztázták, hogyan képesek bizonyos fémek és szerves anyagok egyesülni. A díjat megosztva kapta, a másik díjazott Geoffrey Wilkinson (Londoni Egyetem) volt, aki Fischertől függetlenül foglalkozott a fémorganikus szendvicsvegyületekkel.