Botanikus, nyelvész
1851-ben került szüleivel Magyarországra. A bécsi egyetemen természetrajzi, földrajzi és nyelvészeti tanulmányokat folytatott. 1870-ben Sopronban kezdte meg tanári pályáját, s az akkor még németül érzõ és beszélõ városban jelentõs magyarosító tevékenységet fejtett ki. 1877-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd 1884-ben Budapestre került tanárnak. Sokoldalú tudományos mûködésének fõ iránya a természetrajzi és különösen a botanikai szaknyelv megtisztítása, de jelentõs érdemei vannak a botanika történetének kutatása, a magyar gyorsírás terjesztése és rendszerének tökéletesítése terén is.