Orvos, orvostörténész, egészségügyi szervezõ
Pályáját patológusként kezdte a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetében. Patológusként a gyakorlati patológiát s az ezzel összefüggõ kutatást mûvelte. Az Országos Reuma és Fizioterápiás Intézet (ORFI) igazgató fõorvosa, a Reumatológia-Balneológia-Allergológia c. szaklap megindítója, õ honosította meg Magyarországon az orvosképzés és továbbképzés egyik igen hatékony eszközét, a kliniko-patológiai konferenciák rendszerét. Mûködése alatt jött létre a reuma tanszék. Az ORFI-ban létrehozta a rehabilitációs részleg osztályait. Döntõ szerepe volt az Orvostörténeti Könyvtár és a Semmelweis Múzeum létrehozásában, fejlesztésében. Mûködése idején kezdett kibontakozni a fürdõorvoslásból a klinikai reumatológia, a tudományos szemlélet, többek között éppen a patológia eredményeinek következetes alkalmazásával.