Svéd fiziológus, Nobel-díjas
A stockholmi Karolinska Institutet-n szerzett diplomát, majd az intézet tanára volt 1930-tól 1971-ig. 1953-ban az élettani és orvostudományi Nobel-bizottság tagja lett, és tíz éven át a Nobel-alapítvány elnöke volt 1965-75-ig. Kiemelkedő eredménye a noradrenalinnak mint a szimpatikus idegrendszer kulcsfontosságú ingerületközvetítő anyagának az azonosítása volt. Felismerte, hogy a noradrenalin magában az idegrostban tárolódik. A magas vérnyomással és az érelmeszesedéssel kapcsolatos munkájáért a Svéd Sarkcsillagrenddel és a Stouffer-díjjal tüntették ki. 1970-ben élettani-orvostudományi Nobel-díjat kapott Sir Bernard Katz brit biofizikussal és Julius Axelrod amerikai biokémikussal közösen a neurotranszmitterekre vonatkozó eredményeikért. Apja, Hans von Euler-Chelpin kémiai Nobel-díjas volt.