Német elméleti fizikus, Nobel-díjas
Ulmban született, de Münchenben töltötte gyerekkorát és itt tanult meg hegedülni. A svájci Aarau városában érettségizett, majd Zürichben, az ETH-n szerzett matematika-fizika szakos diplomát 21 éves korában. Tanári állást nem talált, protekcióval tudott szabadalmi tisztviselõként elhelyezkedni Bernben. Közben megnõsült, két fia született Svájcban. Szabadalmi tisztviselõként publikálta 1905-ben négy meghatározó jelentõségû tanulmányát a legnagyobb német fizikai folyóiratban, az Annalen der Physik-ben. A fényelektromos hatás kvantumelmélete, a Brown-mozgás statisztikus elmélete, a speciális relativitáselmélet és a tömeg-energia ekvivalencia elve ma már elválaszthatatlan részei a modern fizikának. Mégse figyeltek fel rá azonnal, csak miután a prágai német egyetemen, majd Berlinben az elsõ világháború alatt kidolgozta az általános relativitáselméletet. 1919-ben elvált és újra nõsült, 1920-ban - nászúton - járt elõször New Yorkban. 1922-ben a fényelektromos hatás magyarázatáért kapta meg az 1921. évi Nobel díjat. Az 1920-as években Leiden (Ehrenfest), Zürich (Pauli), Göttingen (Born, Hilbert), Lipcse (Heisenberg), Róma (Fermi), Koppenhága (Bohr) és Berlin (Einstein) voltak az ifjú elméleti fizikusok zarándokhelyei. Einstein és a vele csaknem egyidõs Ehrenfest személyes, jó barátok voltak. 1933-ban Ehrenfest meghalt, Einstein pedig elhagyta a náci Németországot és Princetonban fogadott el professzori állást. Szilárd, Wigner és Teller rábeszélésére elküldte 1939-ben Roosevelt elnöknek azt a levelet, amelynek nyomán jött létre a Manhattan Project. A második világháborút követõ években Einstein az általános relativitáselmélet továbbfejlesztésén, egységes térelmélet kiépítésén dolgozott, nagyrészt eredménytelenül. Élete végéig se tudott megbarátkozni a kvantumelmélet koppenhágai interpretációjával. Politikailag az 1930-as évek eleje óta szorgalmazta Izrael állam megalakítását, de amikor az 1948-ban valóban megalakult, és 1952-ben felkérték, hogy vállalja el az államelnöki tisztet, a felkérést nem fogadta el, inkább megmaradt a tudósi pályán. (Dr. Radnai Gyula)