Kegyesrendi szerzetes, író, tanár, polihisztor
Apja Szeged városa külsÅ‘ tanácsának tagja volt; a fiú gondos és alapos neveltetésben részesült. Iskoláit 1756-ban elvégezvén a piarista rendbe lépett; bölcseletet és hittudományt tanult. Papként költészetet és szónoklattant oktatott Medgyesen, majd Nyitrára helyezték, ott bölcseletet tanított, de költészettel is foglalkozott. 1773-ban a nagyszombati egyetemre küldték a matematika professzorának, majd az egyetemmel együtt Budára került; 1788-ban már Å‘ volt a rektor. Öregségére visszatért szülÅ‘városába. A nemzeti érzelmű irodalom egyik legnagyobb alakjaként feltárta a népies nyelv lehetÅ‘ségeit, az irodalom kincseinek tekintette a magyar erkölcsöt, a nemzeti érzést és a dicsÅ‘ múltat. Számos matematikai kifejezés magyarítását és/vagy elsÅ‘ használatát neki köszönhetjük, például a "sugár, kör, gömb, henger" szavainkat, továbbá ezeket mind: "bizonyít, arány, egyenlet, gyök, hasáb, köb, húr, szelet, szög, szögszár, derékszög, tompaszög, váltószög, háromszög, hatszög, véges, végtelen, számtan, mértan, délkör, különbözet". Az Å‘ nyelvújításai még ezek is: "egyetem, puskáz, megbukik, bitófa, elmulaszt, emelet, embertárs, emberiség, képzelet, kiegyenesít, kijózanodik, kiküszöböl, példány". (Hujter Mihály)