Német bakteriológus, patológus, Nobel-díjas
A 1924-ben a greifswaldi, majd 1925-től a münsteri egyetemen tanított. Egyidejűleg az I. G. Farbenindustrie kísérleti patológiai és bakteriológiai laboratóriumának igazgatója lett Wuppertal-Elberfeldben. Itt szisztematikus módszerrel új festék- és gyógyszermolekulákat keresett, s észrevette, hogy az egyik festéknek antibakteriális hatása van az egerek streptococcus-fertőzésével szemben. A streptococcus-fertőzések ellenszereként kifejlesztette az első sulfonamid gyógyszert, melyet Prontosilnak nevezett. 1939-ben ezért orvosi-élettani Nobel-díjat kapott, a náci Németország tilalma miatt ezt azonban akkor nem, csak 1947-ben vehette át. A 2. világháború után elsősorban a tuberkulózissal és a rák ellen alkalmazott kemoterápiával foglalkozott. 1959-ben a Royal Society tagja lett.