Skóciai születésű brit kémikus és fizikus
Az Edinburgh-i Egyetemen tanult. 1875-ben a Cambridge-i Egyetem, 1877-ben a londoni Royal Institution of Great Britain professzora lett, mindkét posztot haláláig betöltötte. Az alacsony és magas hőmérsékletek fizikájával és a kémiai változásokkal foglalkozott, főleg szerves anyagok esetében. A gázok cseppfolyósítását tanulmányozva 14K hőmérsékletet valósított meg. Elő tudott állítani nagymennyiségű cseppfolyós oxigént. Bebizonyította, hogy az oxigén és ózon paramágneses anyagok. Cseppfolyósította a hidrogént, argont, fluort. A szilárd hidrogént is sikerült előállítania, aminek megállapította a törésmutatóját, az olvadáspontját és forráspontját. Megmérte a H2 képződéshőjét. Vizsgálta a fény élettani hatását a szemre. Jelentősek a szerves kémia terén végzet kutatásai is. 1872-ben feltalálta a Dewar-palackot.